A várakozás idejére...

Várok, várok, és még mindig csak várok. Közel egy órája bámulom az eget, miközben teszek-veszek itthon, és várom azt a bizonyos "7cm"-t.....megígérték, úgyhogy remélem így is lesz!;)

De addig is hadd osszam meg veletek a tényállást. Ma ugye december 4-e  van. Ez több mindent is jelent. Először is azt, hogy ma hó fog esni! Garantáltan!...ha meg nem, akkor esküszöm apró-pici fecnikre aprítom a vattakészletemet, és azt fogom a fejem fölé dobálni hisztérikusan!:D


Másodszor pedig azt, hogy holnap vizsgázom cukrászatból. Hogy miért ücsörgök ilyen lelki nyugalommal és írok Nektek, meg hogy miért az eget bámulom, ahelyett, hogy pánikszerűen tanulnék? Elmondom. Mivel a terv az, hogy én még nagyon-nagyon NAGYON hosszú időn át ezzel a mesterséggel szeretnék foglalkozni, ezért nem árt, ha az ember szereti is, amit csinál;) Na, hát a jogi egyetem például itt rontotta el!:D A lényeg az, hogy tegnap hallgattam a testem és fejem küldötte jelekre, és ezen jelek elemzése alapján odáig jutottam, hogy ebből elég volt!:) Amit eddig nem tanultam meg, azt már úgysem fogom, és majd ráérek egy életen át memorizálni, amit meg megtanultam, azt meg ezennel tudottnak nyilvánítom:) Hogy ez mire lesz elég, azt csak az ég tudja, de majd ezt is megosztom veletek, ha már odáig jutottam:)

Harmadszor pedig: holnap után jön a Mikulás!:))))
Ez gondolom a kicsiny hazámban és egy pár szomszédos országban élőt kevéssé hat meg, de akik a világ egyéb tájáról olvassák a blogot, azoknak lehet hogy egy pillanatra fennakadt most a szeme, és aggódva tekintettek a naptárra (....feltéve persze, hogy megértették, amit írtam:D) És csak hogy még jobban fokozzam a zavart, még azt is elmesélem, hogy a Mikulás jön, de nem, fenyőfát azt nem hoz, viszont csokit, narancsot, almát, mogyorót, apró ajándékot( Nem, a laptop az nem apró ajándék!:D) azt igen, és mindezt még a tetejében jól belegyömöszöli az ablakba kikészített cipőnkbe! De persze csak ha azok tiszták!:)
Lássátok be, hogy azért ezt a kis szösszenetet Nektek, honfitársaknak sem ártott átolvasni, mert még a végén elfelejtettetek volna cipőt tisztítani!:D Éééééés, akkor mit kap az ember? Na, mit? Azt bizony, fekete szenet!;D
....és még egy apró részlet azoknak, akik a világban most esetleg azon szomorkodnak, hogy nekünk akkor nincs is karácsonyfánk? Hát dehogynem. KARÁCSONYKOR!:D Szóval nekünk duplán jó!;D

Ezt a kis kitérőt pedig azért tettem, hogy még inkább alátámasszam, hogy nem érek rá tanulni, mivel gőzerővel készülök a Mikulásra, és ez azt jelenti, hogy a konyhapultot ellepték a trüffelgolyó krémek különböző ízesített változatai, amiket ma még be kell fejeznem, de legalábbis meg kell indítanom őket a golyóvá válás útján!:D Még mielőtt tehát azt hinnétek, hogy lazsálok, elmesélem, hogy ez is például egy a cukrász gyakorlati vizsgatételeim közül,(amiből majd jövő héten lesz a vizsga) tehát minden aggódót megnyugtathatok: tanulok kérem szépen!:D

Köszönjük ezúton is a képet a sütemény ismeretlen alkotójának:)

De hát ennyi magyarázkodás és megalapozás után jöjjön a bejegyzés lényege:  a képviselőfánk:)
...ami szintén vizsgatétel, tehát megint csak elmondhatom: TANULOK:D

Amikor elkezdtem a cukrásziskolát nagyon vártam már, hogy végre elárulják a titkát, hogy hogyan készül ez a "végtelenül bonyolult", ám annál finomabb sütemény:) Utoljára gyerekként ettem ilyet, Nagyinál, aki fáradságot nem kímélve készítette el mindig a családnak ezt a finomságot. Emlékszem, a konyhaasztal sarka mögül - nyilván, mert eddig értem csak fel az asztalt - figyeltem a bonyolult folyamatot, ami hosszú ideig tartott, és nagyon komplikált volt, és keverni kellett, meg sütni, meg krémet készíteni, meg tölteni, de nem hiába volt a rengeteg várakozás: az eredmény mindig mesés volt:) Mennyei vaníliás krémmel töltött puffancsok!:)

...erre most azzal kellett szembesülnöm az iskolában, hogy a képviselőfánk kérem egyike a legpofonegyszerűbb süteményeknek!:D (....ami persze semmit nem von le drága Nagyim keze munkájának fantasztikus eredményéből! <3) Ezért is döntöttem úgy, hogy ez lesz az idei első adventi sütemény, egy kicsit "á la Odett" változatban;) Mini-képviselőfánkok karamell-mandula tetővel:)

Amiből egyébként ez a süti eredetileg áll nem más, mint egy végtelenül egyszerű (és látványos!) tészta, egy végtelenül egyszerű pudingszerű krém, egy kis tejszínhab, és normál esetben egy kis porcukor a tetején. De aki igazán szépet és különlegeset szeretne, az adjon egy esélyt egy kis karamell-mandula dekorációnak;)





TÉSZTAPUFFANCSOK

Előrebocsátanám, hogy ennek a tésztafajtának az a különleges jellegzetessége, hogy bár az ember nem gondolná, de képes 4-5x akkorára megnőni a sütés alatt, mint amennyit kinyomtunk a sütőpléhre! Javaslom, hogy  mindenképpen végezzetek egy próbasütést úgy 3-4 halmocskával, hogy ne a végén lepődjetek meg, amikor már kinyomtátok az egész tésztát, hogy tényleg mekkora "elefántok" lettek a végén a sütikből:) A mini az legyen mini;)...volt már, hogy nekem is akkorák lettek, hogy két ember is alig tudott egy sütivel elbánni!:D

Azt javaslom, hogy miután a készre kevert tésztát csillagcsöves nyomózsákba töltöttétek, egy átlag méretű pléhre egy sorba 5db halmocskát nyomjatok ki, és abszolút max egy 10Ft-os méretben, nem nagyobbat! Amit a felső, nyers tésztáról készült képen láttok, az már majdnemhogy túl nagy! Figyeljetek rá, hogy jókora távolság legyen a halmok között, különben garantáltan összesülnek!

Még egy dolog, amit a képviselőfánk tésztáról tudni kell: imádja a GŐZT! Vagyis valahogy vizet kell csempészni a  sütőtérbe, és ezt olyan egyszerűen tudjátok megoldani, mint hogy amikor kinyomtátok a kis halmokat a lemezre, közvetlenül a sütőbe tétel előtt jól megspriccelitek mindenhol gazdagon sima vízzel! Nem kell félni, nem fogja feloldani a tésztahalmokat. Nem baj, ha itt-ott folyik a lemezen, abból lesz a jó kis gőz;)És már mehet is a sütőbe. Érdemes elé húzni egy széket, és végignézni, hogyan növekednek a kis puffancsok:) Egy élmény!

Figyelem! Kicsit trükkös a sütése! A tészta 220 fokon sül, VÉKONYAN és mindenhol BEOLAJOZOTT SÜTŐLEMEZEN! TILOS KINYITNI A SÜTŐ AJTAJÁT sülés közben! Ugyanis azonnal összeesnek a tésztahalmok, amint hideg levegő éri őket. A sütőajtót akkor KELL RÉSNYIRE KINYITNI, ÉS EGY PARAFADUGÓVAL/FAKANÁLLAL KITÁMASZTANI, amikor már biztonsággal megbarnult a sütemények alja és teteje is, és még így sütni egy kb 3-4percig, kicsit alacsonyabb, kb 200-210fokon. Ezt azért csináljuk így, hogy kiengedjük a gőzt a sütőtérből, és végül utoljára még adjunk egy kellő stabilitást a tésztaváznak. Így ha kivesszük őket, akkor sem esnek össze, hanem könnyű, belül üreges, kívülről azonban stabil héjú labdácskák lesznek:)

A receptet, amit most ideírok mindenki a saját kedvére arányosan alakíthatja, de mivel én ennyivel dolgoztam, tudom, hogy ennyi tésztából pontosan mennyi is lesz. Azt javaslom, ha nem akarjátok a szomszédságot is meghívni, akkor max 2-3tojással dolgozzatok, abból is bőven elég lesz. Az alábbi 6 tojásos receptből ugyanis 20db nagy(tenyérnyi méretű) és 75db minike lett!!!

 


150gr liszt
150gr napraforgóolaj
150ml víz
1/2 tk só
1tk kristálycukor
6db tojás

A vizet, olajat, cukrot, sót tegyétek fel egy nyeles edénybe a tűzre, majd amikor bugyogva-spriccelve forr öntsétek bele a lisztet, és fakanállal gyors mozdulatokkal keverjétek bele, majd kb 2 percig állandó és effektív kevergetés mellett "reszteljétek" le a lisztet, vagyis "kapassátok" picit oda az edény aljához! Ne égjen meg barnára, de ha az edény aljára "odaégett" fehér foltokat láttok, az már jó. Így kevergessétek egyfolytában addig a 2percig, majd ahogy levettétek öntsétek át a forró lisztes-zsíros masszát egy keverőtálba. Itt javaslom, hogy ne kézzel dolgozzatok tovább, hanem robotgéppel, mert a tojásokkal nehéz lesz már a fizikai munka. Egyesével törjétek bele őket, és minden egyes tojás után simára kell keverni a tésztát, csak akkor jöhet bele a következő. Végül egy nokedlitésztához hasonló, nagyon ragacsos tésztát kell hogy kapjatok. Előfordulhat, hogy a receptben előírt tojásmennyiség nem lesz elegendő ahhoz, hogy eléggé ragacsos tésztát kapjatok. Ez többnyire az eltérő tojásméretek miatt történik. Ilyenkor könnyen megoldható a probléma egy extra tojás hozzáadásával:)Ezek után jöhet a nyomózsák, és a fentiekben leírtakhoz megfelelően BEVIZEZVE mehet is a sütőbe a mű:)

Aminkor kisültek, várjuk meg, amíg kihűlnek. Addig van időnk eldönteni, hogy  hogyan is akarjuk őket tölteni. Tölthetjük ugyanis alulról őket, "láthatatlan" módon, de "lekalapozással" is:) És itt dől el az is, hogy szeretnénk-e rá vajon karamellt, meg stiftelt mandulát, vagy inkább maradunk a porcukros verzió mellett.
 Ha "láthatatlan" módon szeretnénk tölteni, akkor még a karamell előtt vájjunk kisujjunkkal lyukakat a fánkocskák aljába.
 









Amennyiben  szeretnétek rá karamellt, akkor az most következik, még töltés és esetleges "lekalapozás" ELŐTT! Én 150gr cukrot melegítettem fel 20db minike töltéséhez, és még az is rengeteg volt....bár lett belőle utána karamellatej, amit otthon senki nem bánt meg;) VIGYÁZZUNK! Az olvadt cukor az egyik legnagyobb konyhai veszélyforrás! Csontig éget, úgyhogy bánjunk vele kellő tisztelettel!!!
Az égett cukor nem annyira finom, úgyhogy amint elolvadt, és aranybarna, simán folyós a cukrunk vegyük le a tűzről, és óvatosan mártsuk az edény alját egy kevés hideg vízzel feltöltött mosogatóba, éppen hogy "sokkoljuk" az edény alját, és ne égjen tovább az edényben a cukor:) És már kezdhetünk is dolgozni vele. Egyesével mártsuk a fánkok tetejét először a karamellbe, majd rögtön - még megkötés előtt! - a mandulába, majd tegyük félre őket megkötni.



VANÍLIAKRÉM (kb 35db minifánk betöltéséhez)

330ml tej
50gr liszt
100gr cukor
2db tojás
1tk vaníliáscukor vagy 1/4 vaníliarúd

A tojásokat szétválasztjuk fehérjékre és sárgákra. A lisztet, a sárgákat, és a cukor 1/3-át kb 50ml tejjel péppé keverjük. A maradék tejet a cukor 1/3-ával és a vaníliával feltesszük főni. Közben a fehérjéket felverjük a cukor megmaradt 1/3-ával stabil habbá. Amint a tej forr, egy keveset ráöntünk a lisztes pépre, majd elkeverjük, és az így elkevert lisztes pépet visszaöntjük a forró tejhez, majd az egészet besűrítjük pudingszerűen a tűzön. Hagyjátok a pudingkrémet egy-kettőt buggyanni egy percig állandó keverés mellett, mert ezzel semlegesítitek ugyanis a liszt ízét! A kész pudingot ezután azonnal egy kevéskével a felvert fehérjéből lazítsátok fel, jól keverjétek el benne fakanállal, majd váltsatok kézi(nem elektromos!) habverőre, és a maradék, nagyobb rész fehérjehabot már óvatosan, szinte csak "forgassátok" bele a pudingba.

A fánkok ilyenkor már készen kell álljanak a töltésre, ugyanis a pudingkrémmel MÉG MELEGEN kell dolgoznunk, mielőtt megkötne! Ha valaki a "lekalapozott" verzió mellett döntene, akkor természetesen nem kell lyuk a sütemények aljába, hanem úgy ahogyan van kimártjátok a karamellben, és amikor az megkötött UTÁNA kalapozzátok le a fánkokat, és így a belsejét fogjátok majd tölteni csillagcsöves habzsákba töltött vaníliakrémmel, és nem alulról, lyukon át:) Először a pudingkrém kerül bele, aztán egy réteg tejszínhab, és végül a kalapjuk kerül rá:) A képen látható verzió egy korábbi munkám, itt még úgy látom kihívásnak tűnt a stiftelt mandula!;D

A "láthatatlan" töltés annyiban más, hogy itt alulról, a kicsi lyukon át töltjük a fánkokat. A csillagcsövet teljesen benyomjuk a tésztába, majd ujjainkkal érzékeljük, ahogy nyomásra megtelik a fánkocska. Majd ismét azonnal a talpára állítjuk. Nem kell aggódni, mert ha helyesen készítettük el a krémet, akkor a krém szinte habosan szilárd állagú, így nem fog kifolyni a lyukon át semmilyen körülmények között!:)

Befejezésként jöjjön két kép az egyik, és a másik verzióról is:)

(.....hozzátenném még, hogy vészesen közeledik az a pillanat, amikor apró cafatokká lesz a vattakészletem, mert a hó nem  - BIZONY! - még mindig nem esik!!!!!) 

;)