Élet az élet után - Avagy a dísztárcsák a mennybe mennek?

 Igen, tudom. Minden évben eljön az az időszak, amikor mindenki számot vet az évével, és mélyen elgondolkodik, hogy vajon hova lesz az a rengeteg dísztárcsa, amellyel az év során találkozhattak úton-útfélen. Ez már csak így van. Mert hát dísztárcsa az okvetlenül kell. Hogyne kellene! Végül is Barbi sem Barbi a kis cserélgethető műanyagpöcök cipők nélkül ugyebár. Azonban, lássuk be, ezek olyan "elvesztős" dolgok. Erre teremttettek. Így vagy úgy, de el kell veszniük. Egy óvatlan pillanatban csak úgy ukk-mukk-fukk(...esetleg fuck?)szőrén szálán eltűnnek. "A "lidli" parkolójában még eskü megvolt, ...de mire hazaértem már csak zokni volt a bal lábamon!" És akkor elgondolkodik az ember: van vajon valahol egy dísztárcsa temető, ahová - miután megunták, hogy hetekig, sokszor hónapokig hevernek egy vizesárokban, vagy esetleg, a jobb sorsra jutottak, látványosan egy fa törzsének támasztva, rendületlenül, mint az ólomkatonák a visszatérő "gazdira" várás közben gyönyörködhetnek a nap le-, illetve felkeltében - úgy döntenek az éj leple alatt, hogy észrevétlenül elgurulnak végső nyughelyükre, helyet adva az utánpótlásnak?...mert a gazdi nem szokott visszajönni. Nem ám. Mert a gazdi jellemzően a város másik végén lakik. Esetleg Nyíregyházán. De az is előfordulhat, hogy Ausztriában. (Csak hogy a Barbi cipőt keresők se maradjanak jó tanács nélkül: tessék benézni az ágy alá, oda ahová már a pók sem jár, na! Garantáltan ott lesz! Ha mégsem, akkor tessék elvinni a kutyát az állatorvoshoz...vagy jó esetben elég csak megvárni az esti sétáltatást!...rossz esetben a gyereket is tessék elvinni orvoshoz... U.I.: Jó tanács kezdőknek: a legjobb, ha nem veszünk Barbit a gyereknek. Semmi haszna nem származik belőle. Pont. Nekem is volt...)

Nos, ennyi bevezető után bevallhatom, hogy ha bárki, BÁRKI is hiányolta volna az utcájuk végében már 4 és fél hónapja, a jobb oldali betonvályúban lévő balodali fűcsomó árnyékában heverő, félig lepattant, sáros Renault dísztárcsát: É.N.V.O.L.T.A.M. 

Egyszerűen odamentem, - ráadásul amikor mindenki látta - és ádáz és előre kitervelt módon megszakítottam a körülbelül olyan 200 és 1000 év köré tehető lebomlási folyamatát!

Viccet félretéve - persze csak ha bárkinek is viccesek voltak az eddig leírtak - szedjétek fel őket! Bátran! Csak nyugodtan! Egyrészt mert nagy szívességet tesztek vele az Anyatermészetnek, másrészt mert éppen ingyen jutottatok hozzá egy ajtóra, ablakra, falra akasztható, kiváló koszorú alaphoz, amit persze lehet a barkácsboltokban is kapni, olyan kb 1000Ft-ért! Azt hittem lehidalok, amikor tavaly karácsonykor csak a poén kedvéért megnéztem, hogy mennyibe kerül egy sima fémből készült, 30-35-40cm átmérőjű karika... Ehhez képest van, amikor annyira termékeny a hazafele sétám, hogy kettőt is felakasztok az ujjamra! Nem voltam túl jó matekból, de az ingyen 2000Ft :)

Nos, ha valaki még nem vette volna szemügyre közelebbről az ilyen úton-útfélen heverő, elhagyatott dísztárcsákat, a belső, mondhatni kevésbé díszes oldalán bizony fut körbe egy szabályos, tökéletes fémkarika, amit néhány egyszerű mozdulattal ki lehet pattintani a műanyagból, - ez a könnyű kipattinthatóság okozza egyébként többnyire a vesztüket is, és ezért potyognak le az autókról lépten-nyomon - ami műanyagot aztán elegánsan be lehet helyezni a szelektívbe. Arra azért felhívnám a figyelmet, hogy általában ezek a karikák nem túl szépek, tekintettel, hogy évezredes kosz, por, olajmaradékok, és bármi, ami egy autóúton a kerék magasságában megtalálható természetesen rájuk tapadt az idők során. Ezért csak például papírzsebkendővel javallott megfogni - már ha egyáltalán bárkinek is felcsigáztam az érdeklődését az ingyen koszorúalapanyaghoz jutás ezen módja iránt! - hazavinni, és szétszedni a fent említett módon. Majd alaposan áttörölni egy pár ronggyal, hogy aztán lehessen vele dolgozni. 

Nálam már évek óta ez a fém karika képezi a karácsonyi, illetve ajtó koszorúim alapanyagát. Igaz, ezek nem vastag alapok, - tehát mondjuk adventi koszorúnak nem olyan praktikusak - de növények és pl. 0,5cm vastag bársonyszalagok kiválóan rácsavarhatók, esetleg ragasztópisztoly segítségével bármi apróbb mütyür is rögzíthető hozzájuk (pop-corn rajongók előnyben!), alapos tisztítás után bármilyen színűre (arany, ezüst, stb.) lefújható, masnival díszíthető, és ember nincs, aki megmondaná, hogy mi volt az alapanyag! (...jó, ti most már megmondjátok, lelőttem a poént...) 

                               

                                     

                                     

                                     

Ennyi szövegelés után rájöttem, hogy lehet, hogy nem én sz..tam a spanyolviaszt és ezt ti már mind tudtátok? Lehet ezért nem találtam az utóbbi egy hónapban egy dísztárcsát sem az utakon??? ... :)

                                     

Mindenkit csak bátorítani tudok a közterület fenntartás és környezetvédelem ezen módjára, különösen azzal a tudattal, hogy felnőttnek és kisgyereknek egyaránt kellemes időtöltést jelenthet az újrafelhasználásra és a kreatív alkotásra szánt idő, különösen a küszöbön álló, ünnepi időszakra tekintettel! :)

A csatolt képeken az én koszorúim idén (is) éppenséggel az őszi kerti munkák során kinyert levendulabokraink nyesedékeivel lettek feldíszítve. Ha valakinek van ilyen "kertihulladék" otthon, akkor ki ne dobja, mert egyrészt fantasztikus illata van a levendula levelének, ágának is, másrészt pedig - amint a képek mutatják, legalábbis szerintem! - kiváló dekorációs anyag. Csak arra figyeljetek, hogy még frissen használjátok fel a levágott ágakat, - vagy bármilyen növényi származékot - mert szárazon már ropognak és nem fogjátok tudni egykönnyen a fémkarikához drótozni őket. 

                                      

                                        

Aztán, amint karácsony is elérkezik, lehet ehhez bármilyen apró díszt hozzá tenni, amit éppen az ízlés-, színvilágotok, vagy éppenséggel a koszorú elbír, drótokkal, szalagokkal, ragasztópisztollyal! :)

                                      

                                 

     Dísztárcsavadászatra fel! Jó környezetvédelmet, szórakozást és alkotást kívánok mindenkinek!

Pár éve, az ablakban, bársonyszalaggal...

U.I.: Itt szeretném megjegyezni, hogy természetesen az még "el nem hullott" dísztárcsákat nem bántjuk. Azok maradnak szépen a helyükön! Ezt csak azért írom, hogy nehogy még a végén magamra haragítsam az egyébként békés autótulajdonosokat! :D 

                                                                                 <3

2018-as, kissé már viharvert ajtókoszorúm óriástobozzal