A szomszéd "fűje" - Zöldparadicsomlekvár ráérőknek
Az egész egy kellemetlen pillanattal kezdődött. Vagy ahogyan a tanult angol mondaná: „That awkward moment when…”. A pillanat, amikor rájössz, hogy hiába a trágyázás, a gondos locsolás, a rendszeres karózás, a felesleges hajtások lecsippentése, valójában semmit nem tudsz a paradicsomtermesztésről!
Mindezt akkor tudtam meg, amikor egy november eleji napon a szomszédom felajánlotta az összes megmaradt, még meg nem érett zöldparadicsomát a részemre, úgymond „szabadfelhasználásra”. Meg is örültem a lehetőségnek, de még mennyire! Hiszen alig két héttel előtte a saját zöldparadicsomainkat is leszüreteltem, és el is készült belőlük azon nyomban a vaníliás-chilis savanyúság télire. (…ennek a projektnek a sikerességéről majd még ejtek egy pár szót a későbbiekben…)
Hozzátartozik a zöldparadicsom-történethez, hogy életemben tavaly először próbáltam meg paradicsomot termeszteni magról. Olyan 15-18 tő, 5 különféle koktélparadicsomunk lett, silány terméssel, de hát mit lehetett tenni, az első próbálkozásunk volt. Meg is állapítottuk a családdal, hogy trágyázott föld, rendszeres öntözés, és a hónaljhajtások eltávolítása nélkül bizony másra nem is számíthattunk. „Ki mint vet, úgy arat”, ugyebár. Nagy erőkkel vetettem hát bele magam a projektbe idén, különösen, hogy 2020 meghozta számomra mindazt a szabadidőt, amit csak ember kívánhat magának, így aztán semmit nem bíztam a véletlenre! 6 féle mini-, illetve koktélparadicsom mag, kisebb -, majd nagyobb ültetőcserepek, új föld, marhatrágya, locsolgatás, hónaljhajtások gondos lecsipegetése, karózás, kikötözés, becézgetés, egyebek és miegymás. Lett is termés, csak úgy özönlöttek a paradicsomok: citromsárga körte alakú, kerek pici piros, kerek még kisebb piros, narancssárga szilvaformájú – annak ellenére, hogy ilyet nem is ültettem! - méregzöld-bordó, nagy szemű – annak ellenére, hogy mininek kellett volna lennie! – kerek napsárga és még sorolhatnám...
Ahogy telt múlt az idő, és jöttek az egyre hűvösebb délutánok és esték világossá vált számomra, hogy tavalyhoz képest bizony idén még olyan termés is lesz, ami egészen biztos, hogy nem fog beérni. Adódott tehát a gondolat: mit lehet kezdeni a meg nem érett, zöld paradicsomokkal. Halovány emlékezetemben valahol élnek még azok a csalamádék, amelyekben elvétve itt-ott lehetett paradicsomféleségeket fellelni, de arra is emlékeztem, hogy nem lelkesedtem érte túlzottan. Amiért viszont igen, és azt azóta is emlegetem, az a chilis-vaníliás zöld koktélparadicsom savanyúság, amivel még Dániában töltött éveim alatt ismerkedhettem meg, egy nagyon kedves barátnál. Így aztán learattam az eszeveszett mennyiségű, - a most következő számokat tessék megjegyezni, a későbbiekben még jelentősége lesz! - 1,8 kilógrammnyi zöldparadicsomot a 30 tőről, felhajtottam a neten létező összes vaníliás zöldparadicsom savanyúság receptjét, és összetákoltam belőle a magamét.
Egy bizonyos.
Most van itthon úgy 12 üvegnyi zöldparadicsom savanyúság, amivel kiválóan lehet
fürdőszobát takarítani! ....azt hittem kimarja a helyéről az össze belső
szervemet a 20%-os ecettel készült lé! :D
De lássuk a kellemetlen pillanat után az újabb kellemetlen pillanatot!
Éltem természetesen a
felajánlással, hogy leszedhetem az összes megmaradt zöldparadicsomot a szomszéd
hölgy kis konyhakertjében, és nagy vidáman ki is slattyogtam a kertbe, egy
ártatlan kis kosárral a kezemben, miközben már a lelki szemeim előtt lebegtek persze
az újabb üveg chilis-vaníliás savanyúságok – mert akkor még nem sejtettem, amit
ma már tudok! :D – amikor beütött az első sokkhatás. Az erkélyemről amúgy átlagos
paradicsomtöveknek kinéző növényekről, amint közelükbe értem kiderült, hogy kb mammutfenyő
méretű, óriás-susnyás bokrok, amelyek roskadoztak a szebbnél-szebb, hatalmasabbnál-hatalmasabb
koktélparadicsomok súlya alatt.
Hogy mi sokkolt?
Egy. A töveket – 6db-ot! Hatot! Mondom HATOT! – én hoztam ajándékba a világ
legkedvesebb szomszédjának úgy 15-20cm-es korukban, mert én már magam sem
bírtam itthon a 30 tővel. Avagy „hót” ugyanaz a növény, mint amiket én
nevelgettem. Kettő. A méretük. Én tudom, hogy az ugye mint tudjuk „nem lényeg”…de
hát azért mégis!!! Atyavilág! Hatalmasak voltak, és ágasbogasok az enyémekhez
képest! És amikor megkérdeztem a szomszéd hölgyet, hogy mit tett mindezek érdekében, azt a választ
kaptam, hogy: „Meglocsoltam őket…” … :D A harmadik sokkhatás igazából már itthon
ért, amikor lemértem a „zsákmányt”, és kiderült, hogy az én „eszeveszett
mennyiségű” 1,8 kilónyi paradicsomom, amelyet 30 tőről sikerült összevadásznom itthon
a fasorban sincsen a 6 tőről leszedett 7,9 kilóhoz – igen, közel 8 kiló!!! – képest.
 |
| Enyém... szomszéd hölgyé... |
Most teszem le a nagyesküt, hogy jövőre SE TRÁGYA, SE HÓNALJSZÖSZÖLGETÉS, SE ÜLTETGETÉS ide-oda-amoda, kicsi cserépből a nagyobba, aztán a mégnagyobba, elmolyolgatva hosszú órákon át! Örüljenek, ha vizet kapnak! :D
Vagy egyszerűen
csak be kell látni, hogy a nap nem mindenhol egyformán süt. És bizony ahol süt,
kellő és elegendő mennyiségben, jó irányban, ott meg is lesz az eredménye,
különösebb erőfeszítések nélkül. <3
…vagy esetleg radioaktív
volt a föld! :D :D :D
Jöjjön akkor tanúságul
két kép az én agyonszeretgetett termésem, és a szomszéd hölgy - radioaktív??? :D - terméséről, csak a móka kedvéért.
És akkor most a
bejegyzésem igazi miértje is elérkezett J Nyilván mire megtisztítottam és megmostam
a közel 8 kilónyi zöldparit világossá vált számomra, hogy akármennyire is
szeretjük a savanyúságot, ENNYIT azért nem biztos, hogy meg fogunk, vagy
egyáltalán meg akarnánk konzumálni a közeljövőben. Így hát új terv után kellett
nézni, és arra gondoltam, hogy mivel a paradicsom gyümölcs – Igen, az, ha
esetleg van valaki, aki még nem értesült volna róla! J Legalábbis nekem még így tanították az
iskolában. Aztán jönnek rendre a cáfolók is persze, de most már ne tessék engem
összezavarni, gyümölcs, és kész! :D – szóval, miután gyümölcs, miért ne lehetne
belőle lekvárt készíteni? …most nem ecsetelném a család férfitagjainak az
arckifejezését az ötlet hallatán! :D
Hamar kiderült persze, hogy nincsen új a nap alatt. Feltaláltam, amit már réges-régen feltaláltak:
a zöldparadicsom lekvárt.
Temérdek recept
van ennek megfelelően az interneten, csak győzzetek válogatni, de én most
megosztom veletek az én „tákolmányomat”, ami annyira jól végződött – az ecetes
mókával ellentétben! :P – hogy szerintem nem fog eltelni év, hogy ne készítsem
el újra és újra ezt a csodát. Nem szeretnék róla szuperlatívuszokban beszélni,
de EZ most tényleg nagyon jó lett, és mivel közel a karácsony, feltehetően
többen fognak részesülni ebben a csodában, mivel közel 20 üvegnyi lett belőle.
(…ami mennyiséget az eredmény fényében bátran mondanám, hogy pikk-pakk felfalunk…de ha ez történne, akkor a
család összes tagja egyesével magára kapna úgy 20 kilót hamarjában :P )
Rozmaringos-kakukkfüves-vaníliás-karamellizált zöldparadicsom lekvár (kb 10db, 300ml-es üveg lekvár)
(Ha valaki felkapta volna a fejét a rozmaring és a kakukkfű hallatán, nyilván nem erőszak, ki is lehet hagyni, főleg ha valaki nem tud hozzájutni frissen, mondjuk a kertből...DE soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fel tudja dobni az ízét egy lekvárnak! :) A sor elején az általam elkészített mennyiséget látjátok, zárójelben pedig az 1 kiló paradicsomra lebontott mértékeket!)
3800 (1000) g megmosott, megtisztított, felaprított zöldparadicsom
2850 (750g) g kristálycukor
7,6 (2) dl víz
2 (fél) rúd felhasított vanília
egy kis (2-3 szál) csokor megmosott friss kakukkfű
egy kis (2-3 szál) csokor megmosott friss rozmaring
2 (fél) dl almaecet
főzési idő: 3,5-4 óra
 |
| A lekvár sárgás habja |
1. Tegyétek fel főni közepes lángon a paradicsomot a vízzel és a cukorral. Várjátok meg az első forrást - addigra elolvad az összes cukor - és még itt vegyétek le lehetőség szerint az összes képződött habot az edény oldaláról és a felszínről.
 |
| Rozmaring, kakukkfű és vanília elsüllyedése |
2. Lehabozás után a forrásban lévőkhöz tegyétek hozzá a 3 féle fűszert és hagyjátok forrni közepes lángon 2 órát, időnként keverintve rajta egyet-egyet.
 |
| Még erőteljesen "vizes" állagú lekvár |
 |
| Kihalászott fűszer-pálcikák, és a lekvár habja |
3. Legyetek azért résen, mert minél jobban elforrja a levét, annál inkább hajlamos lesz a kifutásra. Nálam ez két óra után történt meg, szerencsére pont a közelben voltam. Ez azt is jelzi, hogy két óra után a maradék másfél két órára még lejjebb kell venni a hőfokot, tehát takarékon forraljátok tovább. A képződő habokat közben folyamatosan lehet leszedegetni a felszínről. 2 óra utánra egyébként az összes fűszer "szétfő", a rozmaringról és a kakukkfűről az összes levél lejön már ilyenkorra, és a felhasított vaníliarúdból is kifőnek az apró magok. Én itt kihalásztam a rozmaring és kakukkfű "botokat", a vaníliarudakat természetesen hagytam benne szépen tovább főni.
 |
| Egyre sziruposabb, "üvegesebb" állagú lekvár |
 |
| Íme a "vég": teljesen karamellizálódott, bebarnult lekvár :) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése