A tükörjég oltárán

Feláldoztam. Fel én. Tudom, hogy többeket csalódásként fog érni, de egy mikromillimétert sem nyúlt ma a spiccem, és az izomtömegem sem növekedett, hacsak azt a fenék- és combizomfeszítést nem értékeljük nagyra, amit annak érdekében tettem, hogy hazafele úton ne nyújtsak le egy mozdulattal és azonnal francia spárgáig, hacsak nem okvetlenül muszáj! :P Ez röviden és tömören annyit tesz: ma "ellógtam" a balettórát a jégeső miatt :)

Megint többeket viszont nagy örömmel fog eltölteni ezen tettem, ugyanis némi kompenzációképpen úgy döntöttem, hogy az így ajándékba kapott négy órát bizony azzal fogom tölteni - amellett persze, hogy gondolatban ezerrel nyújtom és gyötröm a spiccem! :P - hogy megosztom veletek végre a macaron receptet, amit az egekig és vissza csak magasztalni tudok!

Tudom, hogy sokan vártatok már erre a pillanatra, és valamiféle "Bölcsek kövé"-ből fakadó, tévedhetetlen és csalhatatlan információt vártok most tőlem, de egyet szeretnék őszintén a legelején leszögezni. Ez a blogbejegyzés is csak ugyanolyan lesz, mint az összes többi, bloggerek által a neten közzétett macaron bejegyzés: az ÉN tapasztalataimat fogja leírni, az ÉN körülményeim között, ami aztán végül az ÉN általam megszokott végeredményre kellene hogy vezessen.

De ez nem feltétlenül lesz így.

Csak azért írom meg előre, hogy senkit ne érjen csalódás :) Alapjában véve ez a recept is csak ugyanolyan, mint az összes többi: pofon egyszerű, és mégis rengeteg pofont kell elszenvedni feltehetőleg, mire valami értékelhető sül ki belőle, a szó szoros értelmében! :P (...mármint nem a pofon... hanem az értékelhetőség! :D)

A fotósorozat annak örömére készült, hogy megtanultam a cellux és ablak nevezetű csodálatos találmányok segítségével olyan képeket készíteni, - mondjuk nem ártott hozzá egy mobiltelefon is persze - amelyek engem valamint saját munkámat egyszerre képesek tükrözni, valamint annak emlékére, hogy mennyi rontott tepsi macaron is került ki a kezem alól az utóbbi évek során! ;)

...közel 50 kép készült...úgyhogy ezek a válogatottak csak tulajdonképpen a legeslegeslegelrontottabbaknak hivatottak emléket állítani! :D

Előre bocsátanám akkor a "tudnivalókat", és utána jöhet a recept, amit már most jeleznék, hogy nem az én receptem, hacsak azt nem vesszük saját újításnak, hogy nincsen benne mandula :P (...a "Nagy Macaronosok" most lehet erőteljesen pislognak! :D)

1. A macaron francia sütemény. Avagy hivatalosan gondolná az ember,  hogy "francia mareng" módszerrel kellene készíteni. Hát elárulhatom, hogy kétféle mareng-módszer is létezik! A francia, és az olasz! És mivel az olasz mareng módszerrel még soha ebben az életben nem sikerült tökéletes macaront készítenem. (...majd talán a következőben! :P) ezért ez a recept a francia mareng alapján készül. Imába fogjátok foglalni a nevemet, ugyanis ez azt jelenti, hogy megszabadultok a cukorhőmérő vásárlástól, mivel ez esetben ez nem kell hozzá :P

2. A macaronban a rendes, megszokott liszt helyett mandulaliszt van. Nah, hát az enyémben nincsen :D Tekintettel a kísérletezéseim mennyiségére és a mandulaliszt árára úgy döntöttem, hogy a dió"liszt" is tökéletesen megteszi, ami azt jelenti, hogy a mandula felhang helyett a dió érezhető inkább a tészta íz-összhatásában. Mindehhez csak pucolt diót kell beszerezni, - a bátrabbak és félelmet nem ismerőek, mint én, a pucolással is megpróbálkozhatnak :P - majd pedig aprítógépben egészen felaprítani, egészen addig, amíg felismerhetetlenné válik az állaga, és majdnem porszerű lesz az egész. Tökéletes port ilyen sima "foodprocessor"-okkal sajnos nem fogtok tudni elérni, mint ahogyan én sem, de ettől azért még láthatjátok, hogy a végeredmény nem is annyira silány kinézetű ;)

Két ponton fogja befolyásolni egyébként a végeredményt a dió ténye, magán az ízen kívül:

- mivel a dió nem csontfehér, mint a mandula, ezért kicsit "fáradtabb" színeket ad majd esztétikailag

- és mivel nem is annyira porított, mint a gyárilag porított mandula liszt, ezért nagyon pici szemcséket találhattok majd a macaron héjak felületén, de összhatásában szerintem ettől még senki nem fogja kiköpni a végeredményt :)

Egyre azért vigyázzatok: ne legyen végül diókrém belőle! ...mert lehet addig a pontig is "aprítani" ;)

Update: Kipróbáltam  ezt a receptet hántolt mogyoróval is (nem a földi, hanem a másik! Amit a mókus is szeret ;) ) és eszméletlen Nutella illat lengte be a lakást a sütés után! Tökéletes macaronok lettek! <3 

3. Való igaz: a pára és a gőz főellenség! Ne főzzön senki húslevest, ne csináljon nagymosást, és ne költözzön az esőerdők környékére, miközben macaron készít! Minden más belefér. Mondjuk a Szahara pl kiváló döntés! :D Nem vagyok egy nagy fizikus, de amennyiben nedves a levegő otthon, akkor sajnos nem fog összejönni az a kritikus tényező és követelmény, hogy a tálcára kinyomott macaronoknak konkrétan "mattnak/szikkadtnak", azaz ujjal tsztán megérinthetőnek kell lenniük, anélkül, hogy egy életre hozzáragadnátok, mielőtt bekerülnek a sütőbe.

4. Következő nagy igazság: a tojásfehérjének "megfelelő konzisztenciájúnak" kell lennie. Nesze semmi, fogd meg jól, tudom! :D A könnyítés érdekében maradjunk annyiban, - miután 20 blogbejegyzésben 21 különböző infóra bukkantam a szobahőmérsékleten való "rohasztástól" kezdve a tűvel kilyuggatott fóliával letakart verzióig -  hogy én feltörök, és szétválasztok kb. három tojást egy kis üvegtálba, majd berakom a hűtőbe, így ahogy van, mindenféle letakarás nélkül, és várok 72 órát. Érdemes tehát előre átgondolni, hogy melyik nap szeretne sütni az ember! És persze leegyeztetni a meteorológiával is, mert a monszuneső bármikor beköszönthet lassan kishazánkban is! Őszintén megmondom, hogy annyira nem vagyok nagymester, hogy tudjam, hogy pontosan mi megy végbe ilyenkor a fehérjében, de tudtommal a feltört állapotban tartástól valahogy fellazul a fehérje szerkezete, és emiatt kezes bárányként fog viselkedni majd a sütés alatt. Tehát frissen feltört tojásból ne próbálkozzatok macaront sütni.

5. A kikevert masszának "pont jó"-nak kell lennie! Na tessék, a következő "nesze semmi, fogd meg jól"! :D Szánom-bánom, de nem készítettem nektek videót - a fotózás túlságosan is elvitte az időt :D -  arról, hogy mit jelent a massza "szalagos" állapota. A gyakorlottabbak már tudják, hogy ilyesmiről akkor beszélünk, amikor valamit fakanállal összekeverünk, és ahogy a fakanalat felemeljük, a massza "szalag"-ként omlik alá, viszonylag gyors ütemben. Képzeljétek el, hogy van 3 méter selyem szalagotok, és azt a magasból elengeditek. Na, hát valahogy úgy :) A kevésbé vizuálisaknak és romantikus természetűeknek azért javasolnám, hogy a neten fellelhető kismillió videó közül úgy kb. hármat nézzenek meg, hogy ennek hogyan is kellene mégis egészen pontosan kinéznie. Az indok egyszerű: ha nem "szalagos", hanem "darabosan potyogó", akkor a massza nem fog terülni a sütőlapon, és nem érjük el a kívánt esztétikát, valamint ha "folyós", akkor pedig ismételten hasonlóan sikertelen eredményre jutunk, teljesen szétfolyó, alaktalan macaronok képében.

"Darabosan potyogó" az a massza, amit még nem kevertünk át elég mozdulattal, tehát még egy pár óvatos kör kell, hogy "szalagossá" váljék. "Folyós" az a massza, amit nemes egyszerűséggel megöltünk. Azaz, agyonkevertük :P

Még egy apró megjegyzés: a "keverés" a macaron esetében a szilikon spatulával vagy esetleg fakanállal való FORGATÁST jelenti! Semmiképpen ne álljatok neki magatokhoz húzni a tálat, marokra fogni a spatulát, és jól beletekerni a tésztába úgy nyolcvanszor, mert egyrészt ellenőrizhetetlen a hatás, valamint sajnos szinte garantált eredmény az ún. "lekevert", folyós massza! Amikor tehát a tojáshabot és a porcukros dióport elegyítjük, mindig az óvatos, de határozott FORGATÁS technikáját alkalmazzuk, csak lassan, pontosan és szépen, ahogy a csillag jár az égen! :P

6. Végszó és bátorítás: "There is no such thing as foolproof macaron!" Sok recept azzal csábít, hogy ezt konkrétan a "hülye" is meg tudja csinálni. Hát nem. Elmondhatom, hogy nagyon-nagyon hosszú időmbe telt, mire a helyére állítottam az önbizalmamat macaron fronton, és nem hiszek többé azoknak a recepteknek, amelyek úgy kezdődnek , hogy "foolproof ezmegaz"! :D Annyira, de annyira, még a hülyébbnél is "hülyébbnek"  éreztem magam a sok elcseszett hülyebiztos recept után, hogy a végén már magam is elbizonytalanodtam: "Van még élet vajon mindezek után?" 😁 Elmondhatom, hogy volt egy pont, ahol feladtam. "Éneztöbbetaztánbiztosannemaztakutyamindenit!" ...és ez a finomított verzió volt :D A macaron a tipikus esete a "gyakorlat teszi a mestert" szituációnak. Meg amúgy úgy minden ebben az életben, szóval ne tessék feladni ;)

Majd elérkezett a fordulópont. Nem is tudom mi, vagy ki vett rá, talán a büszkeségem, de egy nap ismét nekiálltam böngészni az internetet, és megakadt a szemem egy recepten. Miért azon? Nem tudom. Miért sikerül pont ez, és a többi nem? Őszintén nem tudom. Kinek a receptje? Ezt sem tudom. Hol találtam? Ezt meg aztán végképp nem tudom. Mennyiben jobb, mint az összes többi? Semmiben.

Leszámítva, hogy ez működik.

A többi meg nem.

...nekem! ;)

MACARON (kb 35-40db - azaz 70-80db macaron"héj", -  méretnagyságtól függően)

• 200g porcukor
• 120g "dióliszt"(...feltételezhetően működik a recept mandulaliszttel is, tekintve, hogy erre íródott, bár én még soha nem próbáltam!)
• 76g kristálycukor
• 90g állott tojásfehérje

Lépésről  lépésre fogom leírni az elkészítés menetét, és jelezni, hogy melyik pontnál ÉN mire szoktam figyelni, annak érdekében, hogy a végeredmény nagyobb eséllyel legyen sikeres számotokra is :)

1. Mérjétek le a porcukrot és a megpucolt diót, majd öntsétek őket egybe, és keverjétek össze, hogy a diókat jól belepje a porcukor. Majd jöhet az aprítás. Az, hogy porcukorral összekevertétek fogja némileg megakadályozni, hogy diópürét csináljatok belőle :P Mivel megfelelő gépem nincsen, ezért megelégszünk most egy nagyon-nagyon-nagyon apró szemcséjű porral is, amit aztán át is kell szitálni, csak hogy az esetlegesen nagyobb szemcsék fennakadjanak. Minél finomabbra tudjátok őrölni, annál simább lesz a macaronotok felülete a sütés után :)

2. Következő lépésként felverem a tojásfehérjét, azaz elkészül a francia mareng. Én mindig előre ki szoktam venni a pár napja hűtőbe tett tálat, csak hogy akklimatizálódjon addig is a fehérje, amíg a dióval meg a porcukorral molyolok ;) Robotgéppel 3 percet verem, maximum fordulatszámon úgy, hogy kőkemény, amolyan "tálat-fej-fölé-fordítós" habot kapjak. Figyeljetek rá, hogy a kristálycukor EZEN A MŰVELETI PONTON kerül bele a masszába. Amint a fehérje már felverődött egy kicsit - tehát elkezd halovány sárgává, fehéressé válni, és buborékozni az edény aljában, de még nem fehér - akkor kell elkezdeni adagolni hozzá a kristálycukrot, kis darabonként. Ezt azért csináljuk így, hogy minél nagyobb mennyiségű habunk legyen végül, mivel ha már a legelején hozzáborítanánk az egész cukrot, az nem engedné nagyvolumenűre nőni a fehérjét :) (...ergo több macaronunk lesz, juhéjjj! :P)

3. Jöhet a massza összeállítása. Emlékezzetek, NEM KEVERÜNK, hanem HATÁROZOTTAN FORGATUNK! A cukros dióport három részletben adagoljuk a kemény habhoz úgy, hogy hozzáadjuk az első egyharmadot, majd forgatunk egy párat a spatulával, de nem elegyítjük el teljesen a két anyagot egymással. Ha ezt tennénk, már a legelején "lekevernénk", folyóssá tennénk a masszánkat, ami a végére felhasználhatatlanná válna. Tehát csak félig elegyítem, majd jöhet a második egyharmad, és ezzel is ugyanezt teszem, félig-meddig elkeverem a habban, miután IGEN, BIZONY, jöhet a harmadik egyharmad is :P Technika ugyanez, itt azonban belép a színezék!

4. Gondolom nem nagy titok, hogy a színezéktől íze nem lesz a macaronnak, így aztán a natúr macaronok, vagy a természetes porokkal színezett macaronok (liofilizált málna por, matcha tea por, kakaópor...) is nagyon csábítóak tudnak lenni. Sőt, ezen utóbbi porok még akár némi ízt is adhatnak nekik! Figyelem! A túl sok por megborítja a receptet, és a sütés után - bár igen kellemes, brownie-jellegű, ragacsos belsőt kapnak ezek a macaronok - a felületük úgy fog kinézni, mintha kitettétek volna őket az esőre ázni, és ennek eredményeként kagylósan be is szakadozik a tetejük, amint hozzáértek! Ezért a porokkal csak óvatosan kísérletezzetek, mindig csak keveset, hogy lássátok, hogy mi az , ami még színt ad, de még nem veti vissza esztétikailag a végeredményt. Én pontosan emiatt részben színező pasztát is használok erre a célra. A legolcsóbb, bolti, nem túl szofisztikált fajta is megteszi, amíg legalább zselé állagú, és nem folyós. Folyékony színezőt nagyon ritkán használok, és azt is csak 2-3 cseppet max, tekintettel arra, hogy minél több a nedvesség a masszában, annál jobban vesztésre állunk :P Jó tanács: ne használjatok túl sok mesterséges színezéket, ha nem muszáj. Először is a mesterséges színezék - mondhat bárki bármit! - csak egy újabb szeg a koporsóban, azon felül egy természetes vagy pasztell színű macaron sokkal jobban kínálja magát, és vonzóbb a szemnek és a szájnak egyaránt, mint egy "sikítózöld" vagy ciánkék méregsüti :D Szóval csak óvatosan azokkal a cseppekkel! ;) Ez a kép pl nálam már nagyon határeset, de a málnamousse tortához - aminek speciel MAGÁTÓL a málnától volt ilyen színe! - nagyon jól mentek a málnaszínű macaronok, amit zselés színezővel színeztem. Vigyázzatok, mert van olyan színező, amiből egy késhegynyi is nagyon sok!!!

Amint tehát a harmadik egyharmad por hozzáadása után beletetted a pár csepp színezőt, a masszát egyneműre forgatjuk.

Majd itt megállunk, és szentelünk egy gondolatot annak, amit magunk előtt látunk. Akik esetleg túl bátrak voltak a színezővel, azok itt most elszörnyedhetnek egy pillanatra :D De inkább azt kellene megállapítani ezen a ponton, hogy a "1: darabosan potyogó - 2: szalagszerűen aláomló - 3: folyékony" stádiumok közül melyikhez közelít leginkább a masszánk. Ha darabos, akkor még forgassunk rajta egy párat, ha pedig túl folyékony....hm...hááát...akkor öntsük fel tejjel, adjuk hozzá egy tojást, és valami palacsintafélének még jó lehet! :D

A massza akkor jó, ha egy picit magától is terül, kb 2-3mm-t, de nem folyik szét! Ezen a ponton tényleg javasolt a videókat megnézni, mert rengeteg van, ami ezzel a témával foglalkozik, és látni sokkal egyértelműbb, mint itt "szalagozni" vadul, miközben lehet más nem is szalagra asszociál :D

5. Dresszírozás. Nem, nem uszodába megyünk és nem is a lovaglópályára! :D ...csak így hívja a szakzsargon a massza/tészta "kinyomását" a sütőlapra. :) Az egyszerűség kedvéért - na meg hogy tanuljunk is valamit :P - én is így fogom nevezni. Tudni kell, hogy mire a massza készen áll, addigra már a 3-4 darab levágott, és előkészített sütőpapírnak is vigyázzban kell állnia, ugyanis a massza nem szereti, ha váratják :P A fehérje megunja ugyanis a dolgot, és szépen elkezd összeesni ;) Szóval gondoskodjatok róla, hogy legyen legalább 1db, kb 4-4,5 cm átmérőjű "kispohár" féleség és ceruza segítségével előrajzolt sütőpapír darabotok. Nem szükséges mind a 3-4 lapot előrajzolni, mivel a sütőpapír kiválóan átlátszik, ezért az előrajzolt minta is átüt rajta, így aztán simán becsúsztathatjátok az előrajzoltat egy sima alá, majd miután dresszíroztátok a masszát, egy elegáns mozdulattal - pont úgy, ahogyan a vasárnapi, Herendivel megterített ebédlő asztal alól szoktátok kirántani a terítőt! :D - kihúzható az előrajzolt, és a következő sütőlapon újrahasznosítható!

Dresszírozáshoz szükségetek lesz egy nyomózsákra, és egy 5mm átmérőjű dresszírozó csőre. A nyomást javasolt pár milliméterrel a kör közepe fölé igazított csővéggel elkezdeni, majd egyenletesen nyomni egy helyben, amíg a massza ki nem terjeszkedik a kör szélétől befelé számított kb 3-4mm-re, majd itt abbahagyni a nyomást, és egy határozott mozdulattal elrántani a cső végét. Ennyit ugyanis kb terülni és sülni fog magától is, tehát a végén ennyivel nagyobbak lesznek a kész macaronok. Emiatt bőven elegendő az előrajzoláskor a kb 1-1,5cm távolságot tartani a körök között, hiszen ennél nagyobbra nem nagyon nőnek.

6. "Csapkodás" és "szúrkodás". Nos, oltári fontos momentum :D Amint ugyanis kinyomtátok a köröket, fogjátok szépen sütőlapostól, papírostól, masszástól az egészet, és 2-3x jól odacsapkodjátok a sütőlap alját az asztalhoz - nem puha fából készült pultok előnyben! :D - és ezt minden oldalát magatok felé fordítva a tálcának megismétlitek. Ez két dolgot fog eredményezni: a massza kinyújtózkodik arra a pár milliméterre, amit hagytatok neki dresszírozáskor, valamint pedig megjelen(-het)nek az ádáz buborékok! A rendesebbike ki is pukkad a csapkodástól, azonban az aljas fajta rejtőzködő üzemmódban lapul, és arra vár, hogy majd jól előjöhessen, amint betetted a sütőbe, tönkrevágva ezzel az egész munkádat! :D Hát még mit nem! Jelentem, elő a varrókészletekkel, mert tűre lesz szükségünk! :P És a két igen éles szemetekre! (....hűha...vizuális típusoknak ez most belátom, nagyon rossz kép-párosítás volt! :D) Igen kérem, egyesével kell végigpásztázni a dresszírozott sütik felületét, hogy még nedves állapotban kipukkaszthatóak legyenek az ilyen rejtőzködő fajta buborékok, hogy aztán sütéskor ne okozzanak bajt. Nem mindig kell azonban velük számolni, mert nekem már volt olyan sütésem is, ahol úgy láttam, semmi szükség a böködésre. De a csapkodást ne felejtsétek el :P

Itt jegyzem meg, hogy aki el szeretne vadulni, mint én, az ezen a ponton, a csapkodás-böködés után azonnal megszórhatja a sütiket szárított levendulával, vagy teafűvel (ez a képen pl Earl Grey teafű) vagy akár kókusszal is! Legyetek kreatívak! :) .....Nem. A gombostűket nem annyira jó rászórni! :D

7. Szárítás. Ezt egyszerűen a szobában szoktam végezni, avagy otthagyom őket a pulton, és kész. Várok. Azt hiszem újabb "nesze semmi fogd meg jól" következik: addig szárítsd, hogy pont jó legyen! :D Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs, hogy meddig kell szárítani őket, de nekem eddig semmi nem száradt meg 35-40 perc alatt, kivéve talán nyáron. Szóval, télen ennyit, nyáron annyit, kicsit nedves ősszel amannyit, és akkor még nem beszéltünk a huzatos lakásokról :D Egy biztos: a száradás akkor "jó", ha a mutató ujjaddal meg tudod érinteni a tetejét az egyiknek, anélkül, hogy abban a tükörképedet látnád, vagy egy életre hozzáragadnál, elválaszthatatlanul :P Szóval érinthetőnek kell lennie, és egyértelmű, száraz érzetű hártyának kell képződnie a felületeken, mielőtt bemehet a sütőbe!

8. A sütésről is legalább annyi misztérium kering, mint az összes többi eddigi pontról. Egy bizonyos:

ismerned kell a sütődet, de nagyon, és nem baj, ha nem egy 20 éves gázsütőd van otthon, mert ahhoz sajnos nem fogok tudni használható instrukciókkal szolgálni :P Nekem egy elektromos sütőm van, lassan másfél éves, és úgy tűnik, kiválóan alkalmas macaron sütésére. 140 fok, légkeverés, 9 perc. Ennyi. Ez mind, amit hozzá tudok fűzni. Gyakorlottabbak már várják, hogy mikor fogom például kitámasztani majd fakanállal a sütőajtót, meg mikor csökkentem 110-re a sütési hőfokot, és melyik funkción hány percet sütöm, esetleg futok-e három kört a konyhaasztal körül kézen állva, miközben befogom a fél orrlyukamat...de nem :D Meglehet, hogy kiábrándító lesz, de én nem szoktam ilyen rituálékat végezni :P Felmelegítem a sütőt légkeverésen 140 celsius fokra, majd beteszem az első tálca száradt macaront, beállítom a perceket 9-re, és várom a csodát :) ...najó, bevallom, a széket még mindig oda szoktam húzni! :P Mert egyszerűen nem tudok betelni a csodával, amikor elkezdenek megjelenni a - vulkanikus képződmények helyett - alul azok a híres "talpacskák", és ahogy azok elkezdik megemelni a macaronhéjakat! Úgy szoktam vigyorogni, mint egy gyerek! :D

Amennyiben a sütés 3.-4. percében a sütőbe benézve az látod, hogy elkezdenek megjelenni a hajszálrepedések a héjak felületén, majd a felfelé kiáradó gőz Kilimandzsáróvá varázsolja az összes addig gyönyörűszép macaronodat, akkor lehet elkezdeni egyrészt sírni, másrészt levonni a következtetést, hogy igen, a Szaharába kellett volna költözni!...de legalábbis még tovább szárítani őket :P

A fenti képen egy "tökéletes" példa látható, amikor egy sütésen belül - mert még ilyen is van! Ne kérdezzétek, hogy mégis ez hogyan lehetséges! - egyszerre születnek "Kilimandzsáró"-k, és macaronok :P

9 perc! Ennyi kell a boldogsághoz :P Amennyiben kisebb, vagy nagyobb méretűeket készítetek, akkor azonban a sütési időt is módosítanotok kell! Bár a magas "talpacska" igen jól néz ki, jelzem azért, hogy minél magasabban marad a tálcán való kihűtés után a talp, annál biztosabb, hogy kissé szárazra sült a macaron. Volt, hogy 12-13-15 perceket sütöttem, és ettől szuperszépek lettek... viszont kissé túl szárazak is ;) Ezt egy jó töltelékkel még lehet ellensúlyozni, de a macaron egy kicsit olyan "brownie"- féle jószág, avagy akkor igazán jó, ha egy kicsit ragacs belül. Ezt úgy lehet elérni, ha kicsit "alulsütjük", de még éppen eléggé megsütjük ahhoz, hogy sütőből kivéve ne essen teljesen össze a talp, és megtartson egy kicsit a magasságából kihűlt állapotában is!

9. Csak azért, hogy az első boldogságot meg lehessen koronázni, bejegyzek ide nektek egy, a létező legegyszerűbb csoki ganache-t, amivel aztán kihűlés után meg is tölthetitek a macaronokat. Használhatjátok nyugodtan ugyanazt a csövet, amivel dresszíroztatok, vagy aki szeretne játszani, csillagcsővel is tölthet.

Csokoládé ganache

• 1/3 cup étcsoki (52%, pl Boci)
• 1/3 cup tejszín

Amint látjátok, a recept "cup"-ra íródott, de ha akarjátok leegyszerűsíthető a történet 1 rész csoki + 1 rész tejszínre :) Én pl 200g felaprított csokit szoktam 200g forráspont alá melegített tejszínnel azonnal  nyakonönteni, és lassú kevergetés-forgatás közben elolvasztani benne a csokit. Gyönyörű, fényes, egynemű, sötétbarna, viszonylag folyós szószt kell kapjatok! Majd lefóliázom, és hűlni hagyom. Időközben figyelgessétek hol jár a hűlésben, mert hidegtől függően nagyon hamar is ki tud akár hűlni, de kellhet akár 3-4 óra is, hogy krémszerűre  dermedjen, hogy kinyomható legyen  a csövön át. Ha túldermedt, akkor fel lehet olvasztani ismételten egy kicsit vízgőzön, és intenzív kevergetés mellett egy krémszerű állapotra hozni. Akkor sem történik semmi, ha véletlenül újra folyós lesz, csak akkor megint nem tudtok vele dolgozni egy ideig, és megint várni kell, és csak nézni tudjátok a macaronokat az evés helyett :D

Akik kalandosabb ízekre vágynak, azok tehetnek pár kanál (én elég rendesen meg szoktam küldeni :P ) szárított levendulát, vagy Earl Grey teafüvet a tejszínbe, és azzal együtt melegíthetik. Ilyenkor viszont állni kell hagyni kb. másfél órát a tejszínt kihűlni, mert az pont a hűlés alatt fogja magába szívni a levendula vagy tea ízeket. Ezután leszűritek, és a tiszta, ízesített tejszínt újramelegítitek, már a "füvek" nélkül, és így öntitek rá forrón a felaprított csokira. Egészen kifinomult ízélményre számíthattok, ez garantált! :)

És jöjjön a végére még egy kis "kép-parádé", csak a teljesség kedvéért, szemezgetés az eddigi kedvencekből! :)

Mindenkinek nagyon sok sikert és örömet kívánok a macaronok útvesztőjében! Lehet nem adják könnyen a sikert, de megéri minden perce! :) <3

...és akinek esetleg fennakadna a szemöldöke a 350-390Ft-os macaronárakon/db, azoknak üzenném, hogy a fentiekben leírtak tekintetében azt hiszem egyértelmű: bizony az is megéri!!! ;)

<3 :)