"Na, kész! És akkor most már egy szem gyümölcs sem lépheti át a konyha küszöbét!" Ez a mondat úgy valamikor július közepe fele hangozhatott el a számból, két egész estét betöltő, több kilónyi kajszibarack, majd még három estét betöltő "azégtudjamennyi" kiló (...de ládaszám!!!)meggy feldolgozása és befőzése után. Félre ne értsetek, szeretem én a gyümölcsöt, mint minden rendes ember. Eltenni is szeretem. De amikor már a spájzpolcok is szemmel láthatóan meghajlanak a teli lekvárosüvegektől, - arról nem is beszélve, hogy a helyi kisboltban a cukor is már hiánytermékké vált! - akkor azért már jogosan kerülget annak a gondolata, hogy mégiscsak mindennek van határa. Egészen szeptemberig...
Amikor is elkezdett vödörszámra megjelenni itthon a konyhában füge. Nem a barna, aszalt, zsugorfóliába csomagolt "laposkorongok" - amely termék tudom, hogy két részre osztja a már alapvetően is igen sok részre osztott társadalmat, - hanem a friss fajtája, ami most jött a fáról(...vagy bokorról? Ennek a kérdésnek az eldöntését mindenkire rábízom, még véletlenül sem szeretnék botanikai vitákba bocsátkozni.) Magam sem tudom hogyan fordulhatott ez elő, hiszen általában elég karakánul megmondom, amit gondolok, amit kijelentek az úgy van (...kell legyen!...kellENE legyen!...na jó, szeretném ha úgy lenne...) - egyesek szerint félelmetes is vagyok ilyenkor - de tény, ami tény, hogy a harmadik kör Ficoco befőzésén vagyok túl!...és még nincsen vége...
Nos, ez a füge nem AZ a füge. Ez előre kell bocsájtsam. Mindenkinek megvan az a "szexi" kép a fejében ugye, hogy valami rusztikus vágódeszkára csak úgy lazán oda van helyezve egy pár szelet camambert sajt, pár darabka dió, no meg a színek kedvéért elengedhetetlen, LILA héjú füge. Egy egészben, a forma kedvéért, egy meg félbevágva, a polgárpukkasztás kedvéért. És akkor az egész még meg van csorgatva egy kis mézzel, amit természetesen az igazi profik akkor fotóznak, amikor a méz még csorog lefele a sajton, de még nem érte el a vágódeszkát, avagy éppen "csöppen". Mindezt pedig a perverzek kedvéért. Nyilván. Bár be kell valljam, magam is szerelmes vagyok ebbe a képbe, rendkívül vonzónak is találom, - még hajlandó is vagyok beállni azok sorába, akik úgy tartják, hogy ez egy messzemenően szexuális tartalmat hordozó kép és élmény - mégis 40 évet éltem le ezen a bolygón anélkül, hogy friss füge és sajt egyszerre került volna a számba. A mézről nem is beszélve. Lehet nagy hiba, de azon felül, hogy szeretem az ilyen kulináris fotókat, nem éreztem még szükségét soha, hogy ezt megtegyem. (Természetesen, mivel nyitott és szabad gondolkodású embernek tartom magam, senki ne érezze úgy, hogy nem vagyok meggyőzhető ezen a téren.) Mint ahogyan az "eper-pezsgő" párhuzamot sem értettem soha. Miért kell elrontani azt az epret a pezsgővel?!...Erre a szemfülesek előszeretettel szokták mondani, hogy mert még nem találkoztál "Az Igazi"-val....sosem tudom persze, hogy a pezsgőre, vagy esetleg párra értik???... Megjegyezném gyorsan, hogy nyitott és szabad gondolkodásom itt is lehetővé teszi bárki számára (...bár ha jobban belegondolok, nem, ez utóbbi nem igaz.), hogy esetlegesen, megfelelő csillagállás esetén meggyőzzön ennek ellenkezőjéről.
Ellenállásom egyszerű oka, hogy jómagam nem kedvelem a friss fügét. Főleg nem a ZÖLDESBARNÁS színűt. (...meglepő módon az aszaltat viszont igen.) Sajnos ez az a füge, ami úton-útfélen, vödörszám érik(... pontosabban felhasználás és érdeklődés hiányában elrohad...), míg a lila fajtájának darabját 200 forintért árulják a boltok, egyesével, becsomagolva egy - természetesen megfelelő lila árnyalatú - selyempapír négyzetkébe.
És akkor itt vége is lehetne ennek a bejegyzésnek, - lévén, hogy nem szeretem a fügét - és mindenki mehetne a saját kis dolgára. Azt tűztem viszont ki célként magam elé a mai napra, hogy mindenkinek, aki esetleg hasonló helyzetbe került volna, mint amibe én - avagy mostanság időről időre vödörszámra lepné el a konyhapultját az általa sem annyira szeretett friss, zöld füge - annak felkínáljam a lehető legkézenfekvőbb megoldást: készítsünk belőle Ficoco-t. (A kakaós fügelekvár ezen zseniális neve nem az én érdemem. Ha jól tudom ez eredetileg egy horvát finomság, úgyhogy utólagos engedelmükkel most elkölcsönöztem. Azon kívül meg minek is találjak ki valaminek egy új nevet, aminek már van...)
Töredelmesen be kell vallanom, hogy igazából már EGY HETE tervezem ezt a bejegyzést, de mindig elterelte valami a figyelmemet. Felnőtt, dolgozó, családos emberek itt mindig ilyeneket szoktak írni, hogy a "kicsinek iszonyú hasfájása volt, egész nap és éjjel csak sírt", "eszméletlen volt a dugó munkából hazajövet, három órát araszoltam mire átértem a hídon", "a könyvelő jelezte, hogy valami nem stimmel, ezért egész nap a számlákat kellett bújjam", "a mai meeting teljesen kikészített, ahogy hazaértem kidőltem a kanapén", vagy esetleg "be kellett takarítanom a 300 hektáros kukoricaföldemet még mielőtt az őszi esők megérkeznek", illetve "a fél városban áramszünet lett, mi meg a fiúkkal három műszakban dolgoztunk az üzemzavar elhárításán, így hál'istennek hajnal fél ötre már minden a helyére állt, és elindulhatott a körúton a villamosforgalom". Érdekes módon azt kevesen mondanák, hogy Bruno Mars koncerteket bámulnak kifulladásig?!...Sebaj. Bizonyos esetekben szeretek úttörő lenni, valakinek ezen a téren is helyt kellett állni! De! Jelentem, a jó hír, hogy az én életemben is bizony eljött az a pillanat, amikor is a zöld füge győzedelmeskedett Bruno Mars felett!...és amikor tulajdonképpen az összes fellelhető videó és elolvasható írott információ anyag elfogyott őróla a világhálón. Ebből le kellett vonjam a következtetést, hogy ez a blogbejegyzés már csak akkor nem fog megszületni, ha a fiatalember ő maga, teljes valójában - eszméletlenül mintás selyemingben! - megjelenik a küszöbömön, - 165cm-nyi 24karátos csoda ( A szerző itt szeretné megjegyezni, hogy a szerző magassága 172cm...) - és szóra nyitja a száját, mondjuk "Elnézést a zavarásért, elfogyott a cukrom otthon, ki tudnál segíteni?" stílusban. Ezúton is elnézést kérek a fentiekért, de hát a szerelem az szerelem <3... És természetesen ki tudnám segíteni. Gond nélkül. Vagyis nem. Ez utóbbi szintén nem igaz. Először is nincs akkora házam, hogy a világsajtó összes hivatalos és nem hivatalos képviselőjét hellyel tudnám kínálni, másodszor pedig a féltékeny barátnők, menyasszonyok, feleségek haragjánál kevés rosszabb van a világon. Talán csak a kolera. Meg a pestis. Meg ilyesmik. ... Az pedig külön figyelemre méltó, hogy a harmadik variáció - ami szerint Bruno tényleg csak pusztán cukorért jött volna - meg sem fordul a fejemben!!! Tehát adtam volna neki egy fél kiló cukrot, majd illedelmesen elbúcsúztam volna tőle, mondván, hogy nagyon fontos blogbejegyzést kell még ma megírnom, elnézést, hogy nem invitálhatom emiatt őt be, illetve természetesen ráér visszaadni a cukrot, ne aggódjon, van még itthon vagy ötvenkét kiló. Ajtó becsuk, Bruno elslattyog a körfolyosón a cukorral - a kanyarban még tesz egy akkora piruettet, hogy méretes aranynyaklánca a lapockájához csapódik, csettint egyet, tol egy bodyroll-t, majd eltűnik a horizonton - laptop elővesz. "Új bejegyzés létrehozása" katt.
FICOCO - csokis-kakaós fügelekvár zöld, friss fügéből
Hozzávalók:
(A receptet 3,5kg friss, MEGPUCOLT gyümölcsre írom, de természetesen a matematika szabályai szerint bátran leosztható, felszorozható!)
- 3,5kg megmosott, pucolt, friss zöldesbarnás füge (...bár felőlem aztán lila is lehet, ha minden áron csődbe akarod vinni a családot...)
- 1500 g barna-/nádcukor (...simával is jó természetesen, de sokkal kevésbé lesz karakteres íze a végeredménynek)
- 350g étcsokoládé (...erősen javallom a legalább 60-70%-osakat)
- 1 tk só
- 1 csomag Bourbon vaníliáscukor (...vagy egy kevéske vaníliaőrlemény)
- 1,5 citrom leve (...de leginkább ízlés szerint! A lényeg, hogy harmonikusan ellensúlyozza az édes ízt!)
- min. 2 ek kakaópor (...20-22%-os, a holland fajta)
...és szükség lesz majd még egy botmixerre, egy tepsire, illetve tiszta befőttes üvegekre.
Elkészítés:
1. Fügéket megmossuk, leszárazzuk, "levégezzük", majd a maradék gyümölcsöt négybe vágjuk. Tapasztalatom szerint akkor lesz a legjobb ez a lekvár - mint az összes többi is persze, - ha az ÉPPEN megérett gyümölcsből készítjük. A füge különös jószág, kicsit olyan, mint a körte. Kettő és fél perc alatt tud kőkeményből szottyossá válni, így nem árt rajta tartani a szemünket. (Na jó. Most jövök rá, hogy ez nem csak a körtékre meg a fügékre igaz...Hanem a... Ja, nem. Elnézést. Már megint elkalandoztam.) Ha leszedtük, akkor érdemes még aznap elkészíteni a lekvárt, mert minél többet várunk, annál inkább összeplöttyed a leszedett gyümölcs, és végül - ha már tényleg rendesen ottfelejtettünk valahol egy vödörrel - elkezd cefrésedni. (...sejtettem, hogy a pálinkakedvelők most kezdenek majd el csak tapsolni igazán!)
2. A fügéket helyezzük a főzőedénybe, majd öntsük nyakon a cukorral. Hagyjuk állni egy órát. ...Ne kérdezzétek minek. De a kiszemelt befőttesüvegeket például kiválóan el lehet mosni ezalatt az idő alatt. A fenti adagból nekem 17db kicsi, illetve közepes méretű üvegre futotta. A lényeg, hogy mindnek előre hozzá legyen párosítva a teteje, és ne akkor kelljen pánikszerűen kotorászni és csörögtetni a fedők között, amikor már üvegben a lekvár, és már rég le kellett volna zárni azt, te meg még mindig nem tudod, hogy melyik fedő passzol, pedig már vagy nyolcat rápróbáltál! (Segítek! Murphy törvénye szerint garantáltan az utolsó fog rápasszolni. Amikor már félig kihűlt a lekvár. ...Such is life...)
3. Közepes lángon forraljuk fel a fügéket a cukorral, majd utána olyan 15-20 percig forraljuk kis lángon, eközben beletéve a sót és a citromlevet. A forralás végén - bár én közben is szoktam, óvatosan - "habozzuk le" a bugyogó lekvár felületét, hogy egy tiszta, nem habzó lekvárt kapjunk. (Szemfülesek észrevehették, hogy a vanília nem került bele még. Ennek az oka az, hogy már jópárszor előfordult velem, hogy lehabozás ELŐTT tettem bele vaníliát egy lekvárba, aminek az eredménye az lett, hogy a habbal együtt sajnos távoztak a vaníliamagok is, legalábbis egy részük. A vanília alapjáraton is egy elég költséges adalék, és mivel nem szívesen öntöm ki a gyereket a fürdővízzel együtt, szerintem mindenképpen érdemes azt a lehabozás UTÁN a lekvárokhoz tenni. ...Nem a gyereket. A vaníliát.)
4. Vegyük le a tűzről a forró lekvárt, és a botmixerrel aprítsuk egynemű masszává az edény tartalmát. Itt kerül bele a vanília, a felkockázott csoki - nem érdemes késsel aprítani, mivel a forró közegben úgyis szinte azonnal elolvad - és a kakaópor. Rátok bízom, hogy mennyit. Minél több kakaópor kerül bele, annál kerekebb, teltebb, tartalmasabb lesz az íz. Keverjük egyneműre a masszát egy kanállal, - itt ellenőrizhetjük, hogy a savanykás citrom kellő egyensúlyban van-e az édessel, ha nem akkor mehet még bele kis citromlé! - és tegyük vissza a edényt lassú tűzre, és forraljuk újra be a lekvárt, csak egy pár percre.
5. Forraljunk mindeközben vizet a teaforralóban, állítsuk a tepsit a tűzhely mellé, állítsuk bele a tiszta befőttesüvegeket, majd öntsük a tepsibe (Ne az üvegekbe!) a felforralt vizet - ÓVATOSAN, vékony sugárban, nehogy szétcsapja az üvegeket! - úgy, hogy kb 2-3cm magasan ellepje az üvegek alját. Ez mindössze azért kell, hogy a befőttesüveg szokja a kiképzést, mégiscsak mega-forró anyag fog belekerülni, vagy mi. Amikor az üvegek 1-2 percet álltak a forró vízben, kezdjétek a forró lekvárt üvegbe merni. Én mindig egy üveget töltök meg egyszerre, azonnal teszem rá a tetejét, és azonnal fordítom is a fejére! Így hagyom kb 15 percig, majd visszaállítom a talpukra a teli üvegeket. Ami baci még lehet egy elmosott üvegben, attól ezzel a módszerrel megszabadulhatunk, így én nem szoktam semmiféle egyéb fertőtlenítő vagy tartósító szert használni. Csak fejére fordítom a teli üveget negyed órára, és kész.
Írhatnám, hogy tegyétek az üvegeket dunsztba, hagyjátok lassan kihűlni, de én ezt ennél a lekvárnál hanyagoltam. Ami azt illeti nem is nagyon volt ideje kihűlni az első üvegnek, amikor már felbontottam. Felhasználási lehetőségeinek csak a fantázia szab határt (...nana!). Pirítós, palacsinta, torta, piskótatekercs...You name it! Egy dolog biztos. Nálam egyértelműen veri a Nutella műanyag ízét, és a mindennapjaimban határozottan kiváltja az édességet is, főleg amikor kissé elszalad velem a ló, és a pirítósra először mogyoróvajat kenek, majd ezt a lekvárt, és még van pofám banánt is szeletelni a tetejére!!!...ilyenkor kedvem lenne a maradék 52 kiló cukrot is Brunonak adni...
Meg máshoz is lenne kedvem...(...Nana!!! Kikérem magamnak. ..............Meg Brunonak is!) Nevezetesen arra az "utócselekedetre" gondolok, ami sok lekvárbefőzésnél el szokott maradni (...és sajnos most el is maradt a harmadik kör Ficoco főzésemnél, de ami késik, nem múlik, hacsak addigra az összes üveggel el nem fogy!): a felcímkézés! Még véletlenül sem kell annyira elvetemülten hozzáállni, mint én szoktam - papírlyukasztó, olló, ecset, akvarell festék, pecsétnyomó, kalligrafikus toll, aranyglitteres tinta, használt csomagolópapír, stiftes ragasztó, használt szalag, rafia, kötöző - de van abban valami báj, amikor az ember benyit a spájzba, és csodásan feldíszített-feliratozott, színes-szagos lekvárok sorakoznak a szeme előtt a polcokon.
Aztán abban is van valami báj, amikor a család férfitagjai benyitnak ugyanabba a spájzba, - valami édesség után kutatva persze, - és kikiabálnak, hogy "De mégis melyiket lehet ebből felbontani???Itt minden ki van csicsázva!!!"
...nem győztem röhögni!(...és közben persze kétpofára tömtem a csokis-fügés pirítóst!)
U.I.: Így utólag mégiscsak azt kell megállapítsam, hogy ha képes voltam Bruno Mars-ot egy fügelekvárról szóló posztba belevarázsolni, - hogy azt ne mondjam, kettejük között némi párhuzamot vonni! - akkor mégiscsak kell legyen valami mágikus, földöntúli, varázslatosan szexi, jólirányzott provokáció egy vödör fügében, a megfelelő kiegészítőkkel kombinálva persze...gödröcskés mosoly...fekete szemek...bongyor haj...szívecske száj......Jaj, nem. Nem. Bocsánat. Eltértem a tárgytól...Focus, dammit girl!!! Szóval füge. Füge. Mondom füge! Még a végén lehet kiderül szeretem a fügét??? ...Mondom a FÜGÉT!
U.I.2.: Bruno, ha valaha ezt olvasod, - főleg ha angolul?! - esküszöm, mindenre van magyarázatom. (...mondjuk az angolra nincs, hacsak valami jövőbeli rajongóm nem veszi a fáradságot és mindezt angolul is prezentálja a világszerte fellelhető milliónyi lelkes olvasóm részére.) El is mondom szívesen. Csak majd csöngess be a cukorért légyszi! Tudod, 4.em./9., közvetlenül a Marika néniék mellett!
..."Jó, jó, nem bánom. Igen, jöhetsz fehér lakkpapucsban. Igen, görögmintás selyempongyolában is. Ezen nem fogunk összeveszni. ....Hogy mi? Lila hajcsavarókkal? Jó, ám legyen. Megoldjuk. De aztán nekem nem ám....Hogy micsodaaa??? Na nem! Azt már nem. Nem, és nem. Méghogy két aranyóra??!! Bruno, az ég áldjon már meg!...A három aranylánc mellé? De mégis minek???.....Jaaaa, így már értem. Jó. Rendben. Megértettem. Annyi baj legyen...De az összes ujjadon legyen ám aranygyűrű, különben mehetsz a Marika néniékhez cukorért...Hogy én? Versace-ben? Jól van, majd meglátom mit tehetek....habár...Mit szólnál ahhoz a kék, hosszú, nyári rucihoz a H&M-ből, amit a múltkori kiárusításon vettem? ...Hogy nem flitteres? Nem. Nem az. Igazad van. ....Méghogy a fenekem sem lóg ki belőle??? Mit akarsz még? Tűsarkút, vasalt hajat, kerek popsit, csillogó szájat???...Jólvannamá". Most mehetek a Marika nénihez kölcsönkérni a flitteresét, amiben anno Imre bá a diszkóban úgy hanyattvágódott tőle. ...Jól van, jól van, csak siess haza. ...Mikor landolsz?...Jaaa, hogy a vihar miatt késik a magángéped? ...Jó, jó, nem baj Édes, majd szólok Ferinek, hogy a kifutón hagyja már égve a lámpákat... Igen, a pezsgő persze hogy behűtve! Már órák óta! Mégis mit gondoltál?....Mit? Epret? ....Jó. Oké. Látom van egy köröm a Tescoba. ...Bár van ám itthon füge! Na mit szólsz? ...Hogy nem szereted?... Jó jó, oké, nem tudtam, na. ...Akkor eper. ... Neked bármit. ...Ajándékot? Nekem??Tényleg??? ...És mi az Édes?...Nemááááár! Naaaaa, légyszi légysziiii!!!!!!! ....Nem Bruno, NEM! Hát az eszem megáll! Ez egy épületes baromság!!! Ezt a Marika néni szokta mondogatni boldog boldogtalannak! Senki nem öregedett még meg hamarabb ettől, érted?! Édesistenem...Mi??? Nem, dehogy, nem leszek vén szatyor mire hazaérsz. Mr. Mars, nem vagy egy könnyű eset, mondták már??? ...Jó, gyere, azt' majd itthon megbeszéljük a többit a kandalló mellett, elterülve a bárányszőrön, selyemtakaró alatt...Hogy hagyjam nyitva az ajtót? ....Elment az eszed ember?? Ezen a környéken??? ....amúgy meg, úgyis van kulcsod, használd Édes!!!....Na, tedd szépen le kérlek. ...Nem, te tedd le! ....Neeeem, előbb te! ...De igeeeen, előbb te!...Én is téged!....Én méééég sokkal jobban! ....Jajjjj, Bruno, édesistenem, tedd már le, mert nekem még Tesco, meg Marika néni gönce, meg a hajsütővas, a szájfényről nem is beszélve, tudod! Nnna!...."
U.I.3: Azzal ugye mindenki tisztában van, hogy minden kitalált történetnek vannak a szerző saját életéből vett valós tartalmi elemei? ....Nos...ugye-ugye...khm...igen...bizony...hát...
Mindenkinek sikeres, mosolygós befőzést kívánok! 💗
Megjegyzések
Megjegyzés küldése