Az alternatíva

    Aki  ismer, az tudja rólam, hogy igyekszem úgy élni az életemet, hogy közben a körülöttem élőkét igyekszem megkímélni, de legalábbis nem elvenni. Különösen áll ez az emberek esetére. Engem úgy neveltek, - és a jelek szerint hála az égnek a Földön élő emberek nagyon nagy részét szintén, hiába dolgozik rajta a sajtó keményen, hogy mindenki az ellenkezőjét higgye - hogy más életét elvenni nem annyira szép dolog, így aztán - bár tudom, hogy egyesek szerint nem vagyok egy könnyű eset (...Honnan szedik ezt? Nem értem...) - de amikor látom, hogy a beszélgetőtársam már levegőért kapkod, nem feszítem tovább a húrt, illetve türelmesen tartom az utánam jövőnek az 1800-as években készült, kétszárnyas, 600 tonnás tölgyfa ajtót, még akkor is, amikor az illetőnek egy "köszönöm" sem hagyja el a száját. Én már csak ilyen kedves ember vagyok :) 

   Így van ez az állatokkal is. Mivel tudom, hogy nekem mi fáj, ezért feltételezem, hogy ugyanezek nekik is fájnának, így aztán tartózkodom mindentől, ami túl van a simogatáson és azon parancsszavakon, hogy "Ül!", vagy "Fekszik!". A macskánkat mondjuk e kettő utóbbi különösen hidegen hagyja, az előbbit azonban nagy keservesen, néha-napján egye-fene alapon hajlandó eltűrni. Mielőtt még valaki hipokráciával vádolna, be kell valljam, valóban nem vagyok a legnagyobb vegetáriánus (Szerk. megj.: 2020 májusa óta már vegetáriánus étrendet folytatok.) vagy vegán kerek-e világon, ennél fogva aztán ha elém teszik, tényleg előfordul, hogy megeszem a húst. És igen. Tudom, hogy állatból van, és nem az áruházi hűtőpultban született, lefóliázva. Ezen talán még dolgoznom kell, de lássuk be azt is, hogy van ezen a világon olyan, aki arról sem tud, hogy ha kellő erővel "szeretgeti" az ajándékba kapott húsvéti nyuszi nyakát, az bizony "elpihen",(...mint ahogyan erre a szomszéd kislánynak is rá kellett jönnie úgy kb 25 évvel ezelőtt, empirikus alapon, mert nem volt senki, aki megmondja neki a népes családjában, hogy a túlzott szorongatásnak mi is a kimenetele...Kiegészítésként adnám hozzá: NE ADJ NYUSZIT AJÁNDÉKBA HÚSVÉTRA! MINEK?) hogy más borzalmas, akaratlagos cselekedetet ne is említsek, ami egyes tájakon szomorú és kétségbeejtő módon majdnemhogy móka-kacagásnak számít. 

   Hasonlóan vagyok valahogy a növényekkel is. Nem tépkedem, nem szaggatom, nem kínzom őket. Nem úgy mint egyes emberpalánták, akik bottal verik a bokrot, amíg azt el nem hagyják a levelei, vagy úgy gondolják, hogy a városi parkban az árvácskákat éppen azért ültették, hogy ő majd jól letépje a fejüket, majd maga mögé hajigálja azokat, amikor már megunta őket. Akkor már legalább vigye haza őket anyjának, "köszönetképpen", amiért megszülte őt... Itt fontosnak tartom megemlíteni, - bár a témához nem sok köze - hogy fontos lenne felismerni, hogy legyünk már oly könyörületesek, hogy ha magunkhoz veszünk egy növényt, gondoljuk végig, hogy annak a növénynek mi kell az élethez. A többségüknek ugye víz!...ehhez képest egyes alkalmakkor elborzadva tapasztalom, hogy ha már nincs szükség egy növényre, szépen kihajigáljuk a kukákba, vagy addig-addig aszaljuk egy irodában, hogy végül nincs más sorsa, csak a szomjhalál.....Akkor pedig minek növényt tartani egyáltalán??? Persze akinek nem inge ....Tudjátok! ;)

   És némi kitérő után elérkeztünk a mondanivalómhoz: a karácsonyfa kérdése.

Gondolom nem újdonság, ha jelzem, hogy a karácsonyfák sem a bevásárlóközpontok oldalához támasztva nőttek, behálózva. Mondjuk annak a hölgynek, aki szerint a csirke az egy lefóliázott motyó, amit a hűtőpultokban lehet megtalálni a nagy boltokban, mert az "Akárki" oda teremtette, annak bizonyosan a karácsonyfa is egyenesen a bevásárlóközpontok oldalához nő ki, ráadásul rögtön kivágva, és hálóba húzva! (Ajjaj...most vettem észre, hogy nem tettem ki a 8-as karikát a bejegyzésem elejére. Szóval kedveees gyerekeeeek. Amit eddig itt olvastatok a karácsonyfáról, természetesen mind nem igaz. Hát perszeeeeee, hogy a Jézuska hozza... nyilván... ki más...rákötözve a pólyája hátára...😏)

   Évről évre többen és többen jelzik az Ünnep közeledtével, hogy ők tulajdonképpen sajnálják a fákat. De hát mit lehet tenni. Ez a szokás. Fa kell. Meg kell venni. Azt' jól ki kell dobni utána. Persze azok, akiknek a műanyag belopta magát a szívébe, azoknál máris könnyen orvosolható a probléma :) Én azonban egy olyan "elvetemült" fajta vagyok, aki kerül, ha lehet mindent, ami műanyag, - mert bár a megjelenése az emberek életében nagyban megkönnyítette a háziasszonyok addigi sorsát, - de most őszintén,  mégis mit vártatok egy porcelán formatervezőtől? :) Szóval műfa részemről szigorúan és örök időkre kizárva.

   Mivel az én családom is az évek alatt belekerült abba a kategóriába, aki szomorúan vakarássza a fejét, hogy "hát jó jó, szép dolog ez a fa, meg illatos, meg minden, de hát mit csináljunk vele az Ünnep után?", ezért mi egyike lettünk azoknak a családoknak akik az utóbbi évtizedben, de legalábbis amióta ez a projekt elindult -  a "kéksárgaSVÉDbolt"-ban vesszük meg minden karácsonykor a fát. (Ez kérem nem az ingyen reklám helye. Ha a kéksárga bolt szeretné a nevét kiírva látni a blogomban, most lehet elkezdeni fizetni érte, és akkor talán elkezdene a blogom is végre termőre fordulni! :D...de feltételezem, hogy nem szorulnak rám ;) )

   Aki nem tudja, hogy a projekt miről szól, annak röviden annyiban foglalnám össze, hogy közel nevetséges összegért - legalábbis a többi árushoz képest! - lehet hozzájutni a fákhoz, - kicsihez, nagyhoz, amilyet szeretnél - amit, ha az Ünnep elteltével veszed a fáradságot és visszaviszel ugyanoda, bútorrá dolgoznak fel, - az állításuk szerint legalábbis - és a kifizetett vételár felét még le is vásárolhatod ebben a fent említett kéksárga üzletben ;)

Update: Sajnos, mint ahogyan az a bejegyzésem megszületése után kiderült, ez az utóbbi hír már nem teljesen igaz, avagy senki nem ellenőrzi a kéksárga boltban, hogy valóban visszaviszed-e a fenyőfát, sőt, már előre kiadják a levásárlásra jogosító kupont, abban a pillanatban, amikor megvetted a fát. Ez alapján sajnos azt kell mondajm, hogy kétséges, hogy milyen újrahasznosítás is történik és ezért számomra ez a karácsonyfa árusító hely is csak egyikévé vált a rengeteg többinek. Sajnálom, mert lelkemnek kedves projektnek tűnt. Természetesen, aki tud az ellenkezőjéről, vagy hogy esetleg visszaváltozott volna a gyakorlatuk a régire, az szóljon, mert akkor ismét boldogan updatelek :)

   Mivel pár éve már saját tető alatt töltöm az Ünnepek előtti is utáni időszakot, én is természetesen kidíszítem a környezetem, mint a többség, ezért aztán kérdés lett számomra is, hogy most akkor mi legyen a fával. Elmondhatom magamról, hogy idén (Ja, bocs, tavaly...meg kell ezt még szokni! :) ) volt már harmadik éve, hogy alternatív megoldások felé néztem, hogy hogyan is lehetne a karácsonyfát becsempészni a lakásba, anélkül, hogy ahhoz egy fát megölnénk. Lehet mondani, hogy eldramatizálom, meg hogy ezeket a fákat azért ültetik, hogy ki legyenek vágva... de hát lássuk már be a tényeket: megöljük a fát. Minek kivágni egy fát, amit elültettünk? Jó. Lehet, hogy nem te személyesen vágod ki. De ne csináljunk már úgy, mint a szőke hölgy meg a lefóliázott csirke esete. Gúzsbakötve hazacipeljük az élettelen fát, majd bazári majmot csinálunk belőle, aztán amikor már nem kell, kidobjuk az utcára. Igen nagyon romantikus gondolat. 

  

Ajánlanék helyette egy alternatívát. Egy amolyan valóságra ébresztőt! Némelyek már láttak fotót az idei fámról, és volt, aki úgy gondolta, hogy ez megfosztja az Ünnepet a hangulatától. Tényleg? Csak azért, mert EZ a valóság? És nem kellemes belegondolni? ...attól még EZ a valóság. 

Úgyhogy én fogtam magam, és 2017 (IGEN! 2017!) januárjában hazahoztam egy kidobott karácsonyfát. 

   Igen, mert gyönyörű volt, és megsajnáltam, hogy kidobták. Igen, hülyének néztek. Igen, egy részetek most szintén hülyének néz ;)  Míg mindenki más kifelé cipelte a fáit, hogy az egyre csak növekedő rakás tetejére odahajítsa, és hazafele cipeltem a magamét. És igen. Felállítottam a nappalimban. Kapott egy égősort, meg egy papírcsillagot a tetejére. És vártam, és azon gondolkodtam, hogy most mi lesz. Kihajtani nem fog. (...ez persze nem igaz! Jelezném, hogy a vágott rózsaszál is újra kihajt, és az a karácsonyfa is bizony belekötött a földbe, amit anyukámék egyszer csak úgy viccből kiállítottak a kertbe ünnep után, és beleástak a földbe, aztán amikor pár hónap múlva ki akarták volna húzni, hogy kidobják, jött a meglepetés! Én bizony hintáztam azelőtt a hatalmas fenyő előtt még gyerekként ;) ) 

   Szóval, elmorfondíroztam rajta, hogy itt a szobában már kihajtani nem fog, én meg kidobni nem akarom. Így hát maradt! :) Hogy van-e ennyi hely a lakásomban? Nincs. De csináltam :) Úgyhogy, aki barát és volt nálam az utóbbi év alatt, az tudja, hogy közel egy évet vártam arra, hogy végre újra feldíszíthessem, és újdonsült ruhájában pompázhasson. Hogy van-e rajta levél? ...ugyan...Hiszel még a mesékben? :) Persze hogy nincs. De nagyjából erre is számítottam. Úgyhogy, most van egy teljesen pucér karácsonyfám, feldíszítve, azt pedig mindenkinek a vérmérsékletére bízom, hogy szerinte csinos-e vagy sem, szeretne-e ilyet, vagy sem, elrontja-e számára a kőkemény valóság az ünnepi hangulatot, vagy sem. De egy dolog tény: miattam nem kellett az idén egy fát sem kivágni.

   

   Nekem meg már csak egyetlen gondom van. Annyira szeretem, hogy jövőre is ezt szeretném fának! Viszont jómagam is úgy gondolom, hogy nem szeretném még egy egész éven át elvenni az igazi helyét a fotelemnek :P Úgyhogy most lehetséges tárolási megoldásokon gondolkodom éppen :) 

   Itt szeretném jelezni, hogy a következő képsorok meglehet, hogy a nyugalom megzavarására alkalmasak. Én nem találom morbidnak, mint inkább elgondolkodtatónak, hogy milyen is az élet körforgása...aztán mindenki döntse el magának, hogyan is érez a képek láttán ;) Jöjjön egy kis egyveleg az Ünnepből énnálam otthon, ahogyan én szeretem! <3 

   Természetesen nem kötelezőnek szántam a projektet. Inkább csak elgondolkodtatónak a jövőre nézve :) ...de azért nagyon röhögnék, - természetesen örömömben - ha a közterület fenntartók nem találnának egyetlen fát sem idén az utcára dobva! :D Az én IGAZI karácsonyfa álmom pedig még várat magára: egy igazi, ÉLŐ fenyőfa, a saját kertemben, amire a szobából rálátok! <3 <3 <3 

U.I./WARNING!!!: Nem, nem kérek megjegyzéseket esetleges tűzoltóktól, köszönöm! Megvan a magamhoz való agyam, és nem rohangálok égő gyufával a fám körül! De lássuk be, agyat nem oszthatok. Akinek nem evidens, hogy egy hót-száraz fa körül nem gyújtunk tüzet - hacsak nem kértük a szomszédok beleegyezését egy jó kis közös tábortüzes bulihoz - azzal sajnos nem nagyon tudok mit tenni. Én az a fajta vagyok, aki még az elektromos árammal működő égősorral sem hagyom felügyelet nélkül a fát! Figyeljünk egymásra, és ésszel használjuk a gyufát/gyertyát az ilyen időszakban, hogy az Ünnep mindenkinek ünnep lehessen! <3 (...bár bizonyára egyeseknek "nagy szám", amikor a tűzoltók kiszállnak egy-egy lakáshoz, de jelzem: RUHÁBAN JÖNNEK! Sőt! Szkafanderben! Ergo, hölgyeim, nem éri meg!!! :P Az uraknak most nem tudok semmi jóval előhozakodni, hogy miért nem éri meg, de  ők is higgyék el nekem, ha mondom: NEM ÉRI MEG! ;)

U.I.2.: A fa díszítésén természetesen lehet vitatkozni, de én idén is - mint mindig :D - a nordic stílusra fókuszáltam, így fekete-fehér, és egy csepp rózsaszín lett a fa. Aki azon morfondírozik, hogy mi lehet a fámon, annak elmondom, hogy 365db kis papírkorong, egyik oldalukon a nap nevével, a másik oldalukon pedig egy jó dologgal, ami aznap történt velem! :) Nem, természetesen nem decemberben kell visszaemlékezni az összes napra az évben, hogy mi történhetett vajon pont aznap,  ami jó volt :P Ha teheted, szánj magadra, magatokra mindennap 2 percet, lámpaoltás előtt, hogy papírra vessed, hogy aznap épp mi volt a jó az életedben! Szép lezárása a napodnak, és végül kedves a visszaemlékezés az év végén, amikor díszíted, vagy amikor majd leszeded a fát ;) Én így tettem 2017 valamennyi napján! Amikor eljön az idő, akkor pedig majd mindegyik egy dobozba kerül, és bekerül a szekrénybe. Hátha egyszer az életben még kíváncsi leszek az én 2017-emre :)

...és persze:

❤